Adventi mese – Második rész

Az előző részben Jancsi a vihar elől egy barlangba menekült. Másnap reggelre azonban teljesen megváltozik a barlang előtti táj, és az elveszett kisfiút egy ismeretlen szólítja meg.

– Ki vagy te, betolakodó?

A fiú felnézett a recsegő hang irányába. A férfi feje kitakarta napot, hatalmas szakálla a földet verdeste.

– Jancsi vagyok, kérem, csak haza szeretnék jutni.

A szakállas óriás lehajolt és alaposan szemügyre vette a fiút.

– Haza? Hogy érted, hogy haza?

Jancsi sírdogálni kezdett.

– Nem tudom, hol vagyok. Amikor bementem a barlangba, egy rét volt itt. Teljesen megváltozott minden. Ott lakom az erdőtől nem messze, a szüleimmel együtt, csak tobozokat gyűjteni jöttem az erdőbe. Kérem segítsen, hogy hazataláljak.

Az óriás megvakarta bozontos üstökét.

– Tobozokat? Minek gyűjtöttél tobozokat?

A kisfiú lehajtotta a fejét.

– Apukám messzeföldön dolgozik, úgyhogy anyukámmal ketten lakunk most csak a kunyhóban. Van egy nagy fenyőfa mellette, de még üres. És apa hazajön Szentestére, azt akarom, hogy addigra fel legyen díszítve a fa, színes tobozokkal.

– Gyere velem – mondta az óriás hosszas töprengés után. – Megmutatom neked a vidéket, és biztosan találunk közben díszeket is!

A kisfiú felkapta a tobozos szütyőjét, és követte az óriást. Egy darabig szótlanul bandukoltak a hatalmas patak mellett, rajtuk kívül egy lélek nem volt a környéken. Jancsi egy idő után megunta a csendet.

–  Amúgy ki vagy te? És hol vagyunk? – kérdezte.

– Melvin a nevem. Ez itt a Felvilág – mondta. – És te honnan jöttél, fiam?

– Nyárországból. Hallottál már róla? Egész évben nyár van, csak karácsonykor hullik le a hó! Gyönyörű hely.

Az óriás megrázta a fejét.

– Gyönyörű helyekből itt sincs hiány – mondta egy hatalmas hófödte hegyre mutatva. –  Gyere, menjünk fel, útközben biztosan találsz még tobozokat. Aztán a csúcsról körbenézhetsz, és az otthonodat is biztosan meglátod!

hegy

Jancsi bólintott.

– Csak egy dologra vigyázz – folytatta Melvin – Ha jönnek a hegyi népek, jobb, ha elbújsz valahova. Engem már ismernek, de nem szeretik az idegeneket.

A kisfiú elpirult. Nem akart idegen lenni ezen a fura helyen. Csak haza akart jutni a tobozokkal. És ha ehhez meg kell másznia egy hegyet, akkor megmássza a hegyet. Csak lássa meg újra otthonát.

– Készen állok – mondta, majd elindultak.

Nem tudták, milyen nagy kaland vár rájuk.

Jövő vasárnap folytatjuk! (Kattints IDE a folytatásért!)

Ne felejts el jobb oldalt felül feliratkozni, ha szeretnél értesítést kapni az új cikkekről!

Ezeket a cikkeket olvastad már? 🙂

10dolog2szinezd10rend