Adventi mese – Harmadik rész

Jancsi az előző részben elindult fel a hegyre Melvinnel, a felvilági szakállas óriással, nem tudva, milyen kalandok várnak rájuk. Reménykedett, hogy a csúcsról meglátja otthonát, és menet közben tud még tobozokat gyűjteni a karácsonyfára.

(Első rész, Második rész)

Mindent beborított a hó, Jancsi azonban nem fázott. Követte Melvint fel a hegyi úton, várta már nagyon, hogy felérjenek és meglássa a kis erdei kunyhót. Az otthonát.

– Megvagy, fiam? – kérdezte az óriás.

A fiú mosolyogva bólintott.

Melvin megállt, és lehajolt. Amikor felállt, egy karmazsinszínű drágakő csillámlott kezében.

– Ez jó lesz dísznek?

Jancsi megölelte az óriást.

– Hát persze, hogy jó lesz, ez eddig a legszebb dísz!

– Biztosan találunk még párat az úton – motyogta piros fejjel az óriás.

 

– Sokat kell még menni? – kérdezte Jancsi egy idő után.

– Az viszonylagos. Még egy napi járóföld.

– Még egy nap? Hiszen mindjárt Szenteste. Nem fogok hazaérni. – mondta sírva.

Az óriás megveregette vállát lapátkezével.

– No, nem kell sírni. Mehetünk éjjel is, akkor hamarabb odaérünk. Viszont veszélyesebb is.

Jancsi kihúzta magát.

– Nem félek a sötétben.

– Jó neked, én igen. De nem is csak a sötétről van szó. Tele van a hegy krampuszmanókkal, akik csak éjjel bújnak elő, és a gyanútlan vándorokra vadásznak.

A kisfiú megborzongott.

– Mit csinálnak velük?

– Azt senki se tudja. Csak hogy ádáz kis teremtmények, az hétszentség.

Jancsi leült egy sziklára, és elgondolkozott.

– Nem baj – mondta végül – majd valahogy kicselezzük őket. De haza kell érnem.

– Hazajuttatlak. Ígérem.

innen
innen

És eljött a sötétség. Csak a szentjánosbogarak világították az utat, a furcsa páros óvatosan ment felfelé a hegyi úton. Minden kis neszre összerezzentek, aztán egymásra mosolyogtak, mintha egyáltalán nem is félnének.

Egy hegyi tisztásra értek. Világító bogarak és növények ezrei ontották pompázatos fényüket, lenyűgöző volt a látvány.

Aztán meghallották.

innen
innen

Ezernyi apró karom kaparta a havat, és egyre közelítettek. Rengetegen voltak és suttogtak. Hangjuk, mint a jeges szél suhogása törte meg az éjszaka csendjét. Már látták is őket, több száz pirosan világító szempár villant fel a messzi sötétben. És egyre csak nőttek.

Jancsi és az óriás a világító tisztás közepén várták a krampuszmanók rohamát.

 

Jövő vasárnap jön a befejező rész!

Ne felejts el jobb oldalt felül feliratkozni, ha szeretnél értesítést kapni az új cikkekről!

Ezeket a cikkeket olvastad már? 🙂

10dolog2szinezd10rend