Adventi mese – Első rész

Advent első vasárnapja volt, az örök nyár birodalmában.

Jancsi tobozokat gyűjteni ment a Nyárerdőbe. Vidáman ugrándozott, viseltes vászonszütyője egyre nehezebb lett tobozok tömkelegétől. Talált néhány igazán szemrevaló darabot is.

Pinterest
forrás: Pinterest

Aztán leszakadt az ég. Nem egyszerű nyári eső volt, mely néhány perc után veszít a lendületből, és visszaadja a színpadot a derűs napsütésnek és színre léphet a szivárvány is.
Nem, ez igazi égszakadás volt, dobhártyaszaggató mennydörgések sorozata, az égbolt csak úgy sistergett a villámok elektromos kisüléseitől.
Az eső pedig vízesésként zúdult alá megállíthatatlanul.
Jancsi túl messze volt otthonától, de nem ijedt meg. Csavaros eszű fiú volt, találékonyabb, mint a nyolcévesek többsége.
Nem tétovázott, rohanni kezdett, valamilyen fedezék után kutatva. Görcsösen szorította vászonszatyrát, de így is elhagyott néhány tobozt, miközben átverekedte magát az éles ágak között.
Ki kell jutnom a fák közül, gondolta, ha villám csap beléjük, akkor valamelyik rámdőlhet. Az pedig nem lenne valami jó.

forrás Pinterest
forrás: Pinterest

Bokája belesüppedt a lucskos talajba, egyre nehezebben haladt előre, de kijutott a farengetegből.
És meglátta menedéket. Alig száz méterre ott volt egy barlang a hegy lábánál. Azt már négykézláb is megteszem, ha kell, gondolta.
Egy – máskülönben piknikezésre csalogató – réten kellett csak átvágnia.
Már csurom víz volt mindene, búzaszőke haja a homlokára tapadt, de loholt rendületlenül. Be is ért a barlangba.
Egész tágas, gondolta. És a széltől és a villámoktól is tökéletesen véd.
Körbenézett, már amennyire lehetett a felvillanó villámcsapások fényének köszönhetően. Botok, kavicsok… Várjunk csak, azok kovakövek. Pár perc múlva már a sercegő tűznél melengette magát.
Volt még szütyőjében néhány viseltes mézespuszedli, úgyhogy jókedvűen megvacsorázott és elaludt a tűz mellett.

forrás itt
forrás itt

Amikor felébredt, már kialudt a tűz. De nem fázott és szépen kiterített ruhái is megszáradtak a meleget adó lángoknak köszönhetően.
De jót aludtam, gondolta. De ideje hazamenni, már biztos hiányolnak.
Jancsi feltápászkodott, nagyot ásított, nyújtózott, felvette ruháit, és kilépett a barlangból.
Egy patak mellett találta magát.
Ez a patak tegnap még nem volt itt, és a táj teljesen más volt, gondolta.
Ekkor valaki megszólította.

A második részt IDE kattintva találod!

Ne felejts el jobb oldalt felül feliratkozni, ha szeretnél értesítést kapni az új cikkekről!

Ezeket a cikkeket olvastad már? 🙂

10dolog2szinezd10rend