Alíz Emberországban – Part I: A nyitás

Alíz ébresztője reggel hatkor szólalt meg. A nyúl lenyomta a vekkert, megtörölte mancsaival csipás szemét, és felásított.

– Nagy nap ez a mai! – suttogta, majd felült nyúlágyán.

Körbenézett üregében. Nem volt éppenséggel idilli a helyzet. A régi bútorokat csak a szentlélek tartotta már össze, és hát hiába is próbálta bizonygatni Alíz ürege vendégeinek a kopott székekre mutogatva, hogy a vintage stílus nagyon divatos, ő maga is tisztában volt vele, hogy ez bizony nem vintage. Nem is shabby chic vagy bohém. Csak szimplán ócska.

De a mai napon új fejezet nyílik a piciny szegedi nyúlüreg életében.

Alíz lezuhanyzott, sokáig áztatta szürke szőrét a vízsugarak alatt. Megtörölgette magát répamintás törölközőjével, aztán megszárította bundáját.

– Készen állok! – mondta.

Már messziről látta a kígyózó sort az épület előtt. Kicsik és nagyok egyaránt csodájára jártak az új áruháznak. Alíz volt azonban az egyetlen nyúl. Beállt a sorba, és embertársaival együtt várta a nyolcórai nyitást.

A felnőttek csodálkozva néztek rá, a kisgyermekek pedig egészen odavoltak az izgalomtól. Mindegyikőjük le akart fényképezkedni Alízzal. A nyúl mosolyogva tett eleget a felkérésnek.

8:00. A nyitás pillanata. Megindult a sor, Alíz alig bírta tartani az iramot az emberáradattal. De ez nem számított. Rohant a többiekkel, és alig várta már, hogy telepakolja kosarát az áruházban.

Kíváncsi vagy milyen kalandokat élt át Alíz? Kövesd figyelemmel az oldalt és az Ott van az életedben Instagramját, hogy mihamarabb megtudd, mi történt a szürke nyúllal!

UPDATE: Kattints ide, hogy elolvasd Alíz kalandjainak második részét!